Összefoglalók
Polgári öntudat, városfejlesztés és önkormányzati modellek Magyarországon és Európában. A közepes és kisebb városok példája

1. Alföldi György, Balázs Bálint: Zsugorodó (shrinking) városaink jövője, Salgótarján
BME Urbanisztika Tanszék

Az MTA Településtudományi Bizottsága 2016-ban a "Csökkenő városok" tematikáját
járta körül és ezzel a párhuzamosan az Urbanisztika Tanszék egyetemi tervezési
feladatain Salgótarjánban dolgozott. Ez a város jól követhetően hordozza magán
változások korszakainak jellemzőit, a 19. századi gyors iparosodás mohó
fejlesztéseinek a nyomait, az 1945 -1990- es időszak "bátor" építészeti és
városépítészeti épületegyütteseit, vagy az 1990 utáni korszak kihívásaira válaszadás-
képtelenség jeleit, a nehézipar összeomlását.
Az akkor még több faluból álló terület a 19. században az egyik első vasútvonal
végpontjaként az országos nehézipar fejlesztés egyik fontos elemévé vált, kis
kövezetlen utcákkal, erős iden- titású "gyártelep+kolónia" együttesekkel. Ez a trend
folytatódott a 2. vh. után, a városhiányos térség egyik új központjává növesztették
össze a falukat, komoly állami invesztícióval. Az 1970-es években az országból
mindenfelöl idecsábítottak lakásokkal, jó munkahelyekkel mérnököket, or- vosokat,
tanárokat. A város a korszak egyik legjelentősebb fejlődését produkálta, 50000 fő
feletti népességszámmal. Az ideérkező atal értelmiségiek hihetetlen kulturális
pezsgést alakítottak ki.
A 90-es években két kulcs tényező nehezítette meg a város életét a rendszerváltás
mellett: (1) a magyar nehézipar szinte egy csapásra megszűnt, (2) a szerepüket
vesztett kis és középvárosokból megindult a főváros felé (vagy azon túl) az
elvándorlás. Az elmúlt években az egyik legnagyobb népesség vesztést produkáló
városaink közé került Salgótarján, jelenleg alig 35000 lakossal, nem tudta megtartani
ataljait és megindult a városba az alacsonyabb státuszú lakosság beköltözése.
Milyen jövő elé néz egy ilyen helyzetű város? Ez a kérdés sajnos általános, nem csak
Salgótarjánt érinti, az ország északi, észak-keleti, dél-keleti szektorában csak nagyon
kevés város van, amelyik nem küzd hasonló problémákkal. Mi lehet tenni ebben az
esetben? Ezeket a városokat jellemző társadalmi szakadékok Salgótarjánt is jellemzik!
A városban erős a kilátástalanság érzése. Idén tavasszal amikor az UFLab Tervezési
kurzusával (Bach Péter/Alföldi György) többször is a városban jártunk megpróbáltuk
kinyomozni melyek azok a pontok amelyek stabil alapoknak tekinthetők, például
ilyen-e a "boldog prosperálás" idejét idéző városközpont? Lehet-e erre mint
"jövőképre" építeni? A másik kérdés, hogy lehet-e ilyen jelentős szolidaritási
kihívások mellett a város fenntarthatóságát vagy akár a versenyképességét tervezni?
Felvetődött, hogy lehet-e a csökkenést megállítani, vagy legalább egy új egyensúlyi
helyzetet felállítani? Ha az egyensúlyi helyzet 20000 lakos körül alakul ki, mit lehet
tenni a fizikai környezettel, az épületekkel? Lehet-e a csökkenő jövőt jóízűen tervezni,
megélni!

2. Hörcher Ferenc: A múlt fetisizálása vagy szolid konzervativizmus? Prince Charles
angol városépítési kísérlete és erdélyi jelenléte
MTA BTK Filozófiai Intézet, PPKE BTK

Prince Charles angol királyi herceg egyik legvitatottabb vállalkozása Poundbury
városának (városnegyedének?) a felépítése, az angliai Dorchesterben. A nyolcvanas
években megálmodott, a kilencvenes évek elején elkezdett építési projekt lesújtó
kritikát kapott a kortárs sajtóban, pedig a herceg a kor egyik legjelentősebb építészét,
a luxembourgi Léon Kriert nyerte meg válllalkozásához. Az építési projekt tényleges
eredménye folyamatosan alakul, ám a jelek szerint a beköltözni szándékozók körében
élénk az érdeklődés iránta, s ez arra utal, a szkeptikusoknak talán nem volt
mindenben igaza. Ugyanakkor persze a kísérlet nem problémátlan, s számos elvi
kérdést vet fel.
Az előadás ezt a forradalmi módon létre hívott, de kifejezetten hagyományos
(vernacular) építészeti nyelven íródó vállalkozást Charles herceg egy másik érdekes
"hobbijával" kívánja együtt tárgyalni. A herceg Erdélyben is gyakran megfordul, sőt,
ott ingatlanokat is vásárolt: "előbb 2006-ban vett házat egy kis szász faluban,
Viscriben, vagyis Szászfehéregyházán, majd 2010-ben az erdélyi, Kovászna megyei
Zalánpatakon alakított ki birtokot." Arra kérdezünk rá, miként magyarázza egymást e
két projekt, s milyen tanulságok adódnak belőlük - esetleg még nem koronás fők
részére is - a tekintetben, hogyan lehet "értéket menteni", esetleg tudatosan új, de a
régit meg nem tagadó építészeti/urbanisztikai értéket létrehozni a 21. század
Európájában.

3. Jász Borbála: Hogyan használjuk ma egy letűnt társadalmi réteg tereit?, BME
Filozófia és Tudománytörténet Tsz.
BME Szociológia és Kommunikáció Tsz.

Ha végig tekintünk a Terézváros vagy a Lipótváros historizmus korában épület polgári
lakásain, nagy belmagasságú, körbejárható teret, egymásból nyíló szobákat látunk,
amelyben funkció szerint különülnek el a helyiségek. Reprezentatív (szalon, hall) és
funkcionális (hálószoba, fürdő és konyha-kamra- cselédszoba egység) részre osztható
az élettér. Ez a lakástípus már nem felel meg a napjainkban megkövetelt
multifunkcionalitásnak és praktikumnak. Az egyesült főváros szerkezetét,
intézményeit tanulmányozva látható, hogy nem pusztán a magánélet helyszíneit,
hanem a közélet színtereit is mind a mai napig áthatja a polgári életmód.
A polgárosodás folyamata a középkori-koraújkori kezdetek után a 19. században
csúcsosodik ki. Pest-Buda fővárossá válása is a 18. század végén, a reformkorban
indul meg. Építészetileg fontos kihívás az új topográfiának való megfelelés:
funkcionálisan és gazdaságilag-társadalmilag szétválik egymástól a magán- és
közszféra, elkülönül a city, hivatali-, lakó-, bevásárló-, ipari negyed. A modern
urbanizáció jele a bérház, a tőkés rendszer lakástípusának megjelenése, amely antik
építészeti hagyományt elevenített fel a várostervezéstől a lakberendezésig. A polgári
lakásból - legyen szó akár a nagy-, akár a kispolgárságról - egyre inkább kiszorul a
reprezentációs szféra: ezeket a funkciókat a kávéház, a klub, a színház töltötte be. A
20. század során megfigyelhető, hogy az építészek által elképzelt életmódja egy adott
társadalmi rétegnek (polgárság) hogyan határozza meg a számukra tervezett
lakásszerkezetet és városszövetet. Hasonló - ideológiailag motivált - tervezés
mutatkozik pár évtizeddel később a szocialista éra (szocreál, szovjet modern)
korszakaiban is.
Előadásomban azt a fővárossá egyesült Pest-Budánál megfigyelhető elvet elemzem,
amely a kis- és közepes méretű városokhoz is prototípusként szolgál. Megvizsgálom,
hogyan alakítja át a polgárosodás és a city-képződés a 19. századi városlakó
reprezentációra és funkcionalitásra való igényét mind a magánélet, mind a közélet
szférájában; valamint elemzem a funkció szerint szétválasztott polgári belső és külső
tereket napjaink többfunkciós terekre való igényének szempontja szerint.

4. Katona Csaba: A múlt csapdájában. A történelmi múlt mint a város identitásának
hordozója és alakítója
MTA BTK Történettudományi Intézet

Nagy múltú városok esetében a közösségi identitás része a történelmi kollektív
emlékezet. A települések vezetősége előszeretettel hivatkozik a közös múlt azon
elemeire, amelyek megerősítik jelenbeli önértékelésüket, amelyek segítségével
pozícionálni tudják önmagukat a külvilág felé is, ily módon is karakteres jegyekkel
rajzolva meg adott város arcát. A történelmi múlt ezen - többnyire statikusan
megjelenített - epizódjai azonban egy idő után szinte megmerevednek,
rugalmatlanná válnak és teherként nehezednek a város öndefiníciójára.
Kikezdhetetlen axiómákká szilárdulnak, amelyeket a történeti kutatások újabb
eredményei így nem pusztán árnyalnak, de erodálásuk az identitást is kikezdi, éppen
ezért sokak komfortérzete sérül, ha ezeket az újabb történeti kutatások árnyalni
próbálják. Előadásomban két fürdőváros, az angliai Bath és a magyarországi
Balatonfüred példáján keresztül szeretném bemutatni azt, hogy miként válik a
történelem identitásformáló tényezővé (előbbi esetében még a múlt fizikai
lenyomata, épületek stb. révén is) és lesz - paradox módon - a jelen formálójává.

5. Kovács Gábor: Országépítés városokkal - regionalitás, demokrácia, közigazgatás Bibó
István koncepciójában
MTA BTK Filozófiai Intézet

Az 'Országépítés városokkal' utalás: Erdei Ferenc 1939-es könyvének, a Magyar
városnak az utolsó fejezete viseli ezt a címet. Azt akarja jelezni, hogy Bibó-város- és
azzal szervesen összefüggő közigazgatás-koncepciója nemigen tárgyalható a tanyás
mezőváros Erdei-féle - az 1930-as években kidolgozott, később aztán feladott -, az
autochton polgárosodás és az alternatív modernitás eszméjére alapozott
modernizációs utópiája nélkül. Erdei elgondolása meglepő párhuzamokat mutat az
1920-as évekbeli - Lewis Mumfordhoz és köréhez kötődő - észak-amerikai alternatív
urbanisztikai koncepciókkal. Ez több mint véletlen egybeesés: a szemléleti
kiindulópontok hasonlósága magyarázza: város és vidéke együtt alkot egy régiót;
ennek a felek egyenrangúságán alapuló szimbiózisnak kell lennie. A koncepcióban
rejlő ökológiai intenció nem idegen az Erdei-Bibó féle magyar változattól sem: e
tekintetben elég a gigantomán méretekkel és az embertelen hatékonysággal
szembeni nagyon mély bibói averzióra utalni. Mindez Bibónál összekapcsolódik a
lokális demokrácia gondolatával. Közigazgatási reformtervei - amelyekhez újra és újra
visszatér - ennek az értékelvnek a jegyében fogantak. Amikor hozzászól a Magyary
Zoltán közigazgatási koncepciója körüli vitához, a fő szempontja a hatékony
közigazgatás és a citoyen-lét maximális harmonizálásának igénye. A tervezett előadás
célja a címben jelzett bibói koncepció kritikai rekonstrukciója.

6. Körmendy Imre: Kisvárosok egyik lehetősége a globalizálódó világban
Szent István Egyetem Településépítészeti Tanszék,
a Magyar Urbanisztikai Társaság elnöke

Napjaink európai mozgásterében a kevésbé fejlett országok és régiók kisvárosai (és
több közepes méretű város) számára szinte megállíthatatlan a népességfogyás, az
elöregedés és az ezzel járó relatív vagy tényleges agónia. Korunkat a lét értékelése,
megélése helyett a birtoklás uralta el, s túlzottan tárgyiasult, eszközigényessé vált. A
társadalmi specializálódás is a nagyvárosok és a konurbációk, agglomerációk
erősödésével jár.
Mégis többen tudatosan választják a falusi és kisvárosi létet, s nem menekülésből,
kiábrándultságból, hanem tudatos értékválasztásként. Mi vonzza őket? Járható út-e
ez sokak számára? A kisvárosok legnagyobb értéke a személyesség, az ismerős,
otthonos épített és társadalmi közegben való lét, a bizalom, az összefogás.
A helyi politika nagyban segítheti ennek létrejöttét és megerősödését, lépéseket téve
a szigorúan vett képviseleti demokráciából a közvetlen, részvételi demokrácia felé.
Egyes magyar kisvárosok tapasztalatai azt mutatják, hogy a társadalom aktivizálása,
sokakban felelősség kialakítása és erősítése olyan közösséget hoz létre, amelyben
érdemes élni.
A szerző több mint négy évtizedes gyakorlati tapasztalataiból ad ízelítőt.

7. Laczkó-Albert Elemér: Társadalmi innováció vidéki térben - Gyergyóremete
miesnapjai
Gyergyóremete,
Debreceni Egyetem

Előadásom bevezetőjében bemutatom röviden Gyergyóremete földrajzi, történelmi,
gazdasági- pénzügyi, intézményi, társadalmi kontextusát, majd a munkánk nyomán
megvalósult fejlesztéseket, azoknak társadalmi hatását tárom föl. Kapcsolódva a
kutatási témámhoz, Gyergyóremete jelenlegi oktatási rendszerét, ebben a helyi
önkormányzat helyét, szerepét és lehetőségeit járom körbe. Értelmezem, keretbe
helyezem a vidéki innováció és versenyképesség szakirodalom szerinti fogalmát, majd
ennek empirikus tapasztalatait foglalom össze községünk esetében.

8. Marthi Zsuzsa A zsámbéki polgári öntudat ébredése és a közösségi tervezés lehetőségei

Zsámbék főépítészeként a közösségi tervezés hatásait szeretném bemutatni a városfejlesztésre, a város életére. Komolyabb városfejlesztésre akkor van mód egy városban, akkor tud növekedni szellemben és lehetőségekben egy város, ha az egyes városrészek között és a városlakók között kialakul a megegyezés, a megértés. Ezért a közösségi tervezésnek a tapasztalatai nagyon érdekesek, az előadás a gyakorlati oldalt mutatja be, hogy a változásokhoz nem elég ha meg van a beruházási forrás, hanem az fontos, hogy a közösségből, magából nőjön ki az akarat és a jövőkép. A közösségi tervezés elrugaszkodási kísérletének konfliktusairól, a tanulságairól, előnyeiről, és a tervezés utáni lehetőségekről szól az előadás.

9. Mester Béla: A város és vidéke a nemzeti kultúrában. Urbanisztikai reflexiók a 19.
századi magyar kulturális nemzetépítés gondolatkörében
MTA BTK Filozófiai Intézet

A tervezett előadás Hetényi Jánosnak a Magyar Tudós Társaság kérdésére írott
díjnyertes, Honi városaink befolyásáról nemzetünk kifejtődésére és csinosbulására
című, 1841-ben napvilágot látott munkáját elemzi. Hetényi munkája
művelődéstörténeti és - mai szóval - társadalomtörténeti szempontból tekinti végig
a városok szerepét annak a modern és egységes nemzeti kultúrának a szempontjából,
egyszerre visszatekintve és előretekintve a jövőbe, amelynek éppen a
megalkotásában vesz részt e dolgozatával. A munka mindvégig úgy tárgyalja a
városokat, mint amelyek be vannak ágyazva saját vonzáskörzetükbe, vidékükbe, és
szerepük saját térségüknek a kulturális és civilizációs megformálása. Hetényi
elemzésében a város adja meg régiójának fiziognómiáját, arcát. A város történelmi
hivatása, hogy ezt az évszázadokon keresztül regionális szinten betöltött civilizációs
funkciót nemzeti szintre emelje, így a városi polgári erényekből az ethnogógia új
eszméje révén honpolgári erények váljanak. Megfogalmazása szerint "a városokból
kell kimenni a nemzeti míveltségnek, mint Sionból a törvénynek". Hetényi
elemzésében tömören, csírájában megtalálható a későbbi magyar eszmetörténet
városokról való gondolkodásának szinte minden toposza. A reformációnak a magyar
városfejlődésre és ugyanakkor a magyar nemzeti kultúra fejlődésére gyakorolt
hatásának a leírásában például a 20. századi mezőváros és reformáció előzményét
figyelhetjük meg, másutt az etnikailag idegen városi polgárság és a magyarság
érintkezésének következményeit és lehetséges kifejletét taglalja, szintén a 20. századi
diskurzust megelőlegező módon.

10. Salamin Géza: Változó szerepek és minták a városi és területi tervezésben,
fejlesztésben - Európai dinamikák
Budapesti Corvinus Egyetem, Gazdaságföldrajz, Geoökonómia és Fenntartható
Fejlődés Intézet, a Magyar Urbanisztikai Társaság delegáltja az Európai Tervezők
Tanácsába

A városi és területi tervezés gyakorlatai Európán belül országonként nagyon eltérőek,
de ezek gyorsuló átalakulása Európa szerte sok tekintetben hasonló dinamikát mutat.
E változások szorosan összefüggenek azzal, hogy téregységek - városok, régiók, és
mind gyakrabban a problémák, célok és szándékok mentén kreált ún. képlékeny és
puha terek - irányításában a korábbi formális (ön)kormányzási modellt felváltja a
területi és többszintű "governance" megközelítése, amely egy több szereplős,
dinamikusabb. Míg korábban a szakracionális vagy éppen kreatív tervező és az adott
területért, kérdésért kijelölt módon felelős döntéshozó kettőse határozta meg a
tervezési folyamatot, addig az új modellben a jövő meghatározásának és alakításának
alanyai immár az adott tér érdek és értékhordozói a helyi közösségtől az országos,
vagy akár szupranacionális szereplőkig. A közösségi tervezés szemléletében a
hagyományos, tervet készítő tervező helyett a tervezést támogató szakemberről
beszélhetünk, aki a tervezés alanyaivá váló szereplőket segíti a jövő megismerésében,
a jövőre vonatkozó szándékok, célok és cselekvések meghatározásában. Kiemelt
minőségűvé válik facilitáló szerepe a helyi és külső szereplők között. A tervezési
szerepek változásában azonban nem csak a közösségi karakter dominál, hanem
hasonlóan fontos - sőt olykor úgy tűnik fontosabb - az a neoklasszikus (liberális)
fordulat a területi kormányzásban, amely révén a gazdasági versenyképesség
jegyében - akár a jóléti rendszerek számos elemét erodálva, fokozódó privatizációval -
a város- és térségfejlesztésben is meghatározó szerepet kap a magánszféra. E két
szempont, ti. a társadalmi részvétel és a gazdasági erőtér bevonása egymással
bizonyos ellenmondásokra is vezet.
A szerző az európai területi és várostervezés átalakulásáról szóló aktuális kutatásának
a közösséggel, annak részvételével és az átalakuló tervezési szerepekkel kapcsolatos
eredményeit osztja meg a hallgatósággal közösségi és nemzetközi tervezési
tapasztalatai alapján.

11. Szabó Julianna PhD: A polgári identitás építészeti lenyomata a Duna menti
kisvárosokban a két világháború között
BME Urbanisztika Tanszék

Budapest szuburbanizációjának első hulláma a vasutak és elővárosi vasutak
kiépülésével vette kezdetét a 20. század elején. A Duna menti települések
átalakulását színezte a rendszeres hajójáratok megindulása és a hétvégi nyaralás
divatjának elterjedése. A korabeli nyaralótelepek a polgári osztály kulturális és
építészeti mintáját vitték el ezekre a településekre, éles ellentétben a meglévő rurális
mintákkal.
Ahogy a nyaralónépességből fokról fokra állandó népesség lett, úgy szervesültek a
nyaralótelepek ezeken a településeken, anélkül, hogy a megfelelő sűrűsödések,
városiasodó központok létrejöttek volna. Az agglomerációs települések lakosságát
sokszorosára növelte a szuburbanizáció rendszerváltás utáni második hulláma.
A valahai nyaralótelepek értékei, a minőségi építkezés, a természetközeli életmód, a
Duna meghatározó szerepe, a közösségformálás, a kulturális élet, a rekreáció és a
szabadidő felértékelődése sokban hasonlítanak a települések mai céljaihoz.
Ugyankkor ma, amikor ezeknek a településeknek történeti és építészeti identitását
keressük, ennek a kornak építészete már csak nyomokban lelhető fel. Az előadásban
a folyamat bemutatása mellett arra keressük a választ, mennyire használhatók fel
ezek a nyomok a települések mai identitásának alakításában.

12. Szaló Péter: A fejlesztéspolitika átkai és áldásai
a Magyar Urbanisztikai Társaság elnökségi tagja

Az elmúlt évtizedben teljesen átalakult a városok finanszírozása. Mozgásteret,
kitörési pontot alapvetően a kohéziós politika forrásai jelentenek.
A kohéziós politika az utolsó évtizedben jelentős változásokat hozott a városok
számára, a városfejlesztés a közösségi kezdeményezések köréből bekerült a
fősodorba, megjelent az intézmények és az alapok elnevezésében, bevezették a
Lipcsei karta nyomán az integrált városfejlesztést. Úniós forrásból kidolgoztattuk 140
járásszékhely város Integrált Településfejlesztési Stratégiáját a helyi fejlesztések
megalapozására.
A kohéziós politika esélyt ad, de egyúttal torzít is. Egyes városok az Integrált
Településfejlesztési Stratégiát nem tevékenységük szervezésére, hanem forrásszerzés
eszközeként kezelték. A támogatási rendszer a fejlesztéseket az igények helyett a
forrásszerzési lehetőgek irányába tolta el. Az önkormányzatok között természetessé
vált a járadékvadászat, az endogén fejlesztések háttérbe szorultak, sikerfaktor a
nagy központi támogatások megszerzése lett. Háttérbe szorult a működtetés, a
fenntartás szempontrendszere, gyakran felelőtlen döntéseket döntéseket hoztak.
A kisvárosok arculata jelentősen javult, de a látványos beruházások előtérbe
helyezése a társadalmi problémák háttérbe tolását is jelenti, így a szociális
városrehabilitácó, a demográfiai kérdések kezelése területén. A turizmus
panaceaként tűnik fel sok önkormányzatnál. Az helyes, hogy értékeiket felértékelik,
de aggályos egy város fejlesztését túlzott várakozásokra építeni.

13. Weninger Sándor: Közgazdasági és közszervezési aspektusok a településmarketing
magyarországi vonatkozásainak tükrében

Nemzeti Közszolgálati Egyetem Közigazgatás-tudományi Doktori Iskola (NKE-KDI)
A Nemzeti Közszolgálati Egyetem Közigazgatás-tudományi Doktori Iskolájának
keretében folytatom kutatásom, melynek tágan értelmezett fő, tanulmányozandó
kérdésköre: "A lokalitás szerepe a közigazgatás-szervezésben: helymarketing
elmélete és gyakorlata a közigazgatásban" témacsoport. Azon belül is szűkebben
véve a terület- és településmarketing specifikusságainak vizsgálatával, különös
tekintettel a brand-építés illetve a versenyképesség XXI. században megjelenő, új
keletű kihívásainak dimenzióival, azoknak a hazai környezetre is adaptálható
elemzésével foglalkozom.
Megtartandó konferencia előadásom alapvetően arra vállalkozik, hogy egy általános
jellegű, interdiszciplináris áttekintést nyújtson a helymarketing módszerek és
stratégiák jogi és egyéb szabályozásainak világában, különös tekintettel kiemelve ezek
közgazdasági vetületeit a mai magyar viszonyok vonatkozásában. A települési szinttől
induló, egészen a komplex régiós együttműködéseket is magában foglaló, meglévő
mechanizmusok bemutatása mellett kitérek olyan anomáliákra is amelyek
befolyásolhatják a folyamatok előretervezhetőségét, azok kivitelezhetőségét és
utólagos értékelését.
Konferencia előadásom indítékát egyrészt a jelenleg is folytatott kutatói
tevékenységem továbbá szakirányú munkavégzésem okán felgyülemlett empirikus
tapasztalatok és a jelenleg is alkalmazott paradigmák gyakorlatban megjelenő, igen
szemléletes strukturális dilemmái adták.

14. Wesselényi-Garay Andor: Paradigmák között. A krizeológiától a hipszter-
urbanisztikáig,
Budapesti Metropolitan Egyetem, Design Intézet

Az előadás célja kettős. Elsősorban áttekinti azokat a képzeteket, amelyek mentén az
urbanisztika mint válságtudomány a várost előbb természeti jelenségként, majd
sebészeti beavatkozásra váró, később akupunkturális kezelésre szoruló testként
definiálja. A történeti felvezetés hipotézise az, hogy az urbanisztikai a huszadik század
végére felhagy azzal a gyakorlattal, hogy a várost problémaként lássa, a krizeológiát
az enthuziasztikus megközelítés váltja, amellyel egyben a diszciplína hagyományos
kereteit is felszámolja. A fordulat helyszíne a középkori (alapokon épült) európai
város, amely az új millenniumi hipszter-kultúrában Thoreau-i természet-szimulakrum:
analóg létezőként hasonlóképp viszonyul a digitális "realitáshoz" mint ahogy az ipari
forradalom idején a "természetes" a "városi"-hoz. A poszt-urbanisztika sarokköve Jan
Gehl "élhető város" koncepciója, amely azonban csak korlátos válaszokat ad azokra a
kérdésekre, amelyek az úgynevezett informális városok kapcsán merülnek fel. Az
előadás másodlagos céljaként arra tesz kísérletet, hogy rávilágítson: a modern
urbanista - úgy is mint az építészek fejedelme - bukása a fogantatásának körülményei
által determinált. A várostervező halála új korszak nyitánya; a hipszter-urbanisztika
hajnala.

15. Wettstein Domonkos: Léptékváltások: Civil kezdeményezések és regionális modellek
a Balaton-part rekreációs célú építészetében
BME Urbanisztika Tanszék

Hogyan építsünk a Balaton-parton? A kérdés rendre felmerült már a harmincas évek
Balaton-parttal foglalkozó szakcikkeiben, miközben a kérdés ma is aktuális. Az építés
hogyanja azonban nem csak formai, szerkezeti vagy funkcionális kérdés, hanem a
társadalmi részvételt is érinti. Különösen érdekes ez a Balaton-part üdülőterületeinek
sajátos territóriumában, ahol a fürdőtelepek kezdetben az ősközségektől függetlenül
nagy szervezeti autonómiával alakulhattak ki. A szezonális jelleggel megjelenő
urbánus társadalom hamar civil szervezetek alapításába kezdett. A
fürdőegyesületekben tevékenyen résztvevő önkéntes polgárság a nagyvárosi
életformából kiszakadva a környezet iránti felelősség és a közösségi élet intimebb
léptékeihez kerülhetett közel. A helyi civil egyesületekben a szakmagyakorlás számára
is új perspektívák nyíltak, a tópart fesztelen környezetében az önkéntes szakemberek
részvételével mind az építészet mind a mérnöki építmények terén felszabadult
kísérletezés jelent meg. A tópart egyre intenzívebb urbanizációja ugyanakkor a
torzulások jeleit is hamar megmutatták. A tömeges nyaralóépítkezések alacsony
színvonala, a telepek rendezetlen, spekulatív kialakításai már regionális szintű
megoldásokat igényeltek. Az alulról építkező civil szervezetek bázisán hamar
megjelentek a regionális törekvések, amik az építésügyben is autonóm modelleket
alakítottak ki. A regionális eszme azonban elsősorban csak az üdülőterületekre
korlátozódott. A háború után új perspektívában jelent meg a Balaton-eszme,
miközben a centrális fejlesztés árnyékában továbbra is jelen voltak az önkéntes
kezdeményezések, szerepvállalások. Az urbanizált táj jelen horizontú problémáira a
történeti modellek tanulságai aktuális válaszokat adhatnak. A tapasztalatok a
modellek újragondolásához is inspirációt adhatnak. A Balaton-part ma már egyre
összetettebb szerkezettel bír, az üdülőterületek és az ősközségek komplex
kapcsolatrendszerében az érdekérvényesítés és a területfejlesztés ellentmondásai
napi szintű konfliktusokban jelentkezik. Az eszmetörténeti tanulmány a Balaton-part
rekreációs célú építészetében az elmúlt évszázadban, eltérő társadalmi és politikai
berendezkedések közt kialakuló a léptékszinteket komplex módon kezelő modelleket
mutatja be, kritikai szempontból elemezve az önkéntes szakmagyakorlás és a civil
társadalom szerepvállalásának lehetőségeit és eredményeit.